Park Foundation Music App

Home > Releases

A Föld Hátán, S Az Ég Alatt (Székelyföldi Népzene Az Elmúlt 120 Évből)

Overview

A Föld Hátán, S Az Ég Alatt (Székelyföldi Népzene Az Elmúlt 120 Évből) --- 2018

Hogyan, kitől tanult furulyázni? – kérdeztük Szőcs János orotvai székely furulyástól 2016-ban. Az első ember hogyan, kitől tanult furulyázni? – kérdezett vissza. Így, az idők kezdetétől meglevő örökségként látja a hagyományos paraszti kultúra embere saját zenéjét. E zene első hangzó felvételen rögzített példái 1898, Vikár Béla, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán fonográfos gyűjtései óta ismertek. Ez a 120 év kevésnek tűnhet az idők kezdetéhez képest, ám sajnos éppen elég a paraszti kultúra máig tartó hanyatlásának átfogására. A hanyatlás oka, hogy a természetes körfolyamatokat működtető, Teremtés-központú hagyományos paraszti kultúrát pénz-központú árutermelő rendszer szorítja ki. Az első világháború előtti felvételek tehát még egy sokkal teljesebb zenei hagyományt tükröznek, mint a maiak - gondolhatnánk. Valóban, a régi fonográffelvételek sok estben olyan ősi dallamokat, eladásmódokat, belső azonosulást villantanak fel, melyek a későbbi idők gyűjtéseiben már nem köszönnek vissza. A dolog másik oldala viszont az, hogy a mai napig találkozhatunk falusi énekesek, hangszeresek előadásában ilyen, az „aranykort” idéző dallamokkal – olyanokkal is, amelyeket a legrégibb felvételeken már rögzítettek, de olyanokkal is, amelyek csak jóval későbbi időkben bukkantak fel. Az előbbiek a fonográfos „pillanatfelvételek” valós életét mutatják meg ma is élő változatok, vagy akár rokon tulajdonságokat hordozó más dallamok tükrében. A CD összes előadója igazolhatja, hogy ezek a későbbi felvételek, vagy akár mai személyes élmények aligha nélkülözhetők a legrégibb, recsegő és behatárolt idejű felvételek értelmezéséhez. Az pedig, hogy az eltelt 120 év későbbi gyűjtőmunkája még értékes és ősi dallamok tömkelegével bővítette és bővíti ma is a magyar népzenéről szerzett ismereteinket, mutatja, hogy a népzene szívósan ragaszkodik alapértékeihez, a Teremtés rendjét tükröző szépségeszméjét nem rendítik meg tartósan sem történelmi katasztrófák, sem a média divatzenéi. A CD előadói szinte mind székelyek. Nyitrai Marianna Magyarországra települt bukovinai székely nagyszülők unokája, az Üsztürü Együttes minden tagja és András Orsolya is székely vagy erdélyi származású, de még a budapesti őshonos Juhász Zoltán is büszkélkedhet „Tiszteletbeli Székely” címmel, melyet a székelyföldi furulyazene tanulmányozásának köszönhet. Így érthető, hogy a CD Székelyföld legrégiesebb zenei rétegeit kívánja megeleveníteni, éppen az utóbbi 30-40 évben élt-élő székely népzenéhez fűződő személyes tapasztalatok, élmények, gyűjtések alapján. Sok 80-100 éves gyűjtésből ismert dallamot is felidézünk, de megszólalnak saját gyűjtések során, élő mesterektől tanult darabok is. A bukovinai darabok pl. mind Kodály 1914-es gyűjtéséből valók, ám a kapcsolódó nyelv-és észjárást, a zenei előadásmódot Nyitrai Marianna saját családi örökségként kapta meg (1,2). A gyergyócsomafalvi és székelyszentmihályi (3, 7) táncdallamokat ezzel szemben a 80-as, 90-es években gyűjtötte, tanulta akkor élt, ill. ma is élő helyi furulyásoktól Juhász Zoltán, ahogy a sófalvi, nyárádmenti vonószenekarok játékát is élő hagyományként vette át az Üsztürü Együttes (4, 8). Az 1936 és 1942 között készült un. Pátria lemezsorozaton megjelentetett bözödi dalok tanúskodnak a zenei hagyomány töretlen erejéről a két világháború közötti Székelyföldön. Mivel ezek mellé furulyás felvételek egyidejűleg nem készültek, a hangszeres kíséret megformálása az Udvarhelyszéken máig élő általános furulyás hagyományra épül (6). Bartók 1907-es felcsíki és Jagamas János 1955-ös csíkszenttamási gyűjtései, valamint 90-es évekbeli jenőfalvi furulyások dallamai a forrásai a „Csíki kecskenóta” és „Farsangosok nótái” c. daraboknak, melyek így ismét több mint egy évszázad csíki zenei hagyományának egységét mutatják fel (9, 10). A gardonkíséret csíkszentdomokosi, jenőfalvi, menasági mesterek játékát követi. Zenei hidat kívántunk építeni tehát az elmúlt 120 év székelyföldi népzenéjének forrásai között. Ugyanakkor egy másik, sokkal nagyobb időtávot átívelő hidat is szeretnénk építeni – a népzenei hagyomány igazi hídját, mely az „első ember” furulyaszava és annak mai örökösei, örökítői között ível. A jelen tudásunk szerint legrégebbi ismert magyar furulyás hangfelvétel – Vikár Béla oroszhegyi gyűjtése – az alapja az „Oroszhegyi kecskenóta” c. darabnak (5). A váltakozó keserves – gyors – keserves – gyors szerkezetű műfaj gazdag változatosságban Erdély szinte minden vidékén otthonos. Az oroszhegyi változat gyors részének székelyszentmihályi rokona is megszólal a darabban, a 80-as évek remek helyi furulyásának gazdagon variált játéka alapján. Ebbe a műfajba tartozik a bukovinai „Csobánok nótája” is, mely egyben a betlehemes pásztorjátéknak – a „csobánolásnak” is fontos része (2).