Park Foundation Music App

Home > Releases

Éneklő Ifjúság (Singing Youth)

Overview

Éneklő Ifjúság (Singing Youth) --- 1973

E lemezen tizenhárom ifjúsági énekkar mutatkozik be: az új ÉNEKLŐ IFJÚSÁG-mozgalom első hároméves versenyszerű ciklusának (1970-1973) nagydíjas együttesei. Az Ifjúsági Rádió - amely az ÉNEKLŐ IFJÚSÁG-mozgalom újjáélesztésére vállalkozott - e ciklus záróeseményeinek megszervezésével járult hozzá a Kodály-év jubiláris ünnepségeihez. Nem csupán az ünnepi év alkalmából hivatkozhatunk itt Kodályra s nem is csupán a 30-as években általa megálmodott ifjúsági kórusmozgalomra utalva. Hanem mindenekelőtt azért, mert úgy véljük: az új ÉNEKLŐ IFJÚSÁG is szerves alkotóeleme - a Kodály nevéhez fűződő, zenére nevelő - emberré nevelő korszakos elgondolásnak. Kodály az elsők egyikeként ismerte fel - már az első világháborút követő években - hogy a művészi zene és a közösség viszonya döntően megváltozott a századforduló s a háborút megelőző évek óta. Tudta: minden nagy zenekultúra csak a tömegek aktív zenei gyakorlatára építhet. De mire lehetett Magyarországon, 1920 táján, a nagy tömegeket átfogó zenekultúrát alapozni? A polgári otthonok házimuzsikálásának alapozó hatása már csökkent. A népzene, a nagy zenekultúra megalapozásának másik lehetősége, egyelőre még csak kis körben hatott. Annál inkább előtérbe került azonban a hazai és nemzetközi szórakoztató zene minden műfaja. Ha nem kezdünk a művészi zene "szellemi felvevő piacainak" megtartásáért - ez hamarosan nyilvánvalóvá vált Kodály előtt -, akkor egy-két emberöltő elteltével üresen tátonganak majd az operaházak és hangversenytermek nézőterei. Mi a teendő? "Nekünk tömegeket kell a zenéhez vezetni" - adta ki a jelszót Kodály, "a zenét a nép felé, a népet a zene felé" közelítve. De hogyan? Az ének, a karének útján. Ezért fordult Kodály figyelme a 20-as évektől, mind nagyobb mértékben, az énekkarok felé. Mindenekelőtt a teljes felnőtt- és gyermektársadalmat magában foglaló két kórustípus: a vegyeskarok és gyermekkarok elterjedését szorgalmazta. De mit énekeljenek ezek a kórusok? Hogyan jussanak el, úttévesztés nélkül, a művészi muzsika, a korszerű művészi muzsika világába? Hogy útravalóval lássa el a dalosokat a nagy útra: Kodály megteremtette századunk legnagyobb szabású énekkari életművét: népzenén alapuló illetve műzenei ihletésű kórusművek egész irodalmát. Itt sikerült Kodálynak először, a szó szoros értelmében, a népet a zene felé, a zenét a nép felé közelíteni. Ekkor azonban újabb nagy kérdéssel találta magát szemközt: a zenei írástudatlansággal. Már van irodalom, lennének olvasói is - ha tudnának olvasni. A következő lépés tehát: a zenei analfabétizmus megszüntetése. Ekkor kezdett el a zenei írás-olvasás tudományának egy, a teljes lakosságra, a teljes népre kiterjedő módszerén gondolkozni, soha nem tévesztve szem elől, hogy az írás-olvasás eszköz csupán. A cél nagyobb és nemesebb: teljesebb embereket, lélekben gazdagabb, boldogabb embereket nevelni, milliókkal megosztani a művészi muzsika dús kincseit. Ilyen meggondolással hívta életre Kodály és több tanítványa - Bárdos Lajos, Kerényi György, Kertész Gyula - az első ÉNEKLŐ IFJÚSÁG-mozgalmat a 30-as években. A második világháború pusztításának azonban, oly sok más kulturális értékkel együtt, ez a nagyszerű kezdeményezés is áldozatul esett. A háborút követő újjáépítés éveiben, hála Kodály tekintélyének és fáradhatatlan munkálkodásának, az iskolai énekoktatás országos jelentőségű üggyé lett. Magának az ifjúsági énekkari mozgalomnak azonban nem akadt országos hatású, központi szervezője. Ezen a helyzeten kívánt változtatni a Magyar Rádió. Az Ifjúsági Rádió - együttműködve a Kórusok Országos Tanácsával - az 1970/71-es iskolaév kezdetétől hároméves versenyt hirdetett Magyarország összes iskolai énekkarai számára, ideértve a társadalmi szervek és művelődési házak által fenntartott ifjúsági énekkarokat is. Az első évben - az első "fordulóban" - valamennyi jelentkező (mintegy 250 együttes) produkcióját hangfelvételen rögzítette az Ifjúsági Rádió. E felvételeket meghallgatta és minősítette az ÉNEKLŐ IFJÚSÁG országos zsűrije. Az oklevelet nyert együttesek, a "második fordulósok", az 1971/72-es évadban immár nyilvános hangversenyeken, közönség előtt adhattak számot fejlődésükről. E hangversenyek hangfelvétele ismét az országos zsűri elé került. A zsűri által rádióadásra alkalmasnak minősített együttesek újabb oklevelet kaptak, s ezzel bejutottak a harmadik évad, 1972/73 döntőjébe, A hat döntő-hangversenyen szerepelt 44 együttes közül hat általános iskolai és hét középiskolai kórusnak ítélte a zsűri a nagydíjakat. Ez a tizenhárom együttes valóban "nagy díjat" kapott: egy-egy hetes zenés balatoni táborozás lehetőségét, közreműködési jogot az ÉNEKLŐ IFJÚSÁG első országos díszhangversenyén - s azon a lemezen, melyet most kezében tart az olvasó s amely - műfaját tekintve - úttörő vállalkozás a magyar hanglemezgyártás történetében. Milyen eredmények várhatók az új ÉNEKLŐ IFJÚSÁG-mozgalomtól? Sok és sokféle. Hiszen: - versenyszerű (tehát az ifjúság körében népszerű) formában többéves, rendszeres munkára készteti az ország ifjúsági kórusait s ezek karvezetőit; - hangverseny-szereplésekkel sikerélményt ad a fiataloknak; - hangversenyei új színfoltot jelentenek számos magyar város-község kulturális életében; - biztosítja a felnőtt kórus-élet természetes utánpótlását; - érdeklődést kelt művelőiben a művészi muzsika más műfajai iránt, ezzel lehetőséget ad az ifjúsági hangverseny-rendszer továbbfejlesztésére; - ezáltal a koncerttermek közönség-utánpótlásához is hozzájárul; - széles körben terjeszti századunk magyar és külföldi zenéjét, a magyar népzenét és más népek népzenéjét, reneszánsz és romantikus mesterek műveit; - a Rádió széles körű nyilvánossága folytán a jó együttesek példája hozzájárul új kórusok alakulásához, kezdő énekkarok fejlődéséhez. A verseny formájú tömegmozgalom így éri el célját: kiveszi részét abból a nagy munkából, melynek feladata - ismét Kodály szavaival -, hogy "a zene mindenkié" legyen.